….itt….”csendesek a hajnalok”. Jobb hijjan 4-8-as orseget adok, mert kulonben valoszinuleg megolne az unalom a nagy semmit tevesben. Azonkivul, - mint ahogy azt mar irtam egy elobbi posztomban – napjaim nagy reszet kekeckedessel toltom, mas tennivalom nem igen akad.
A konyhai tenykedeseimet mint kenyszermunkat konyvelem el, - nem sok oromom lelem benne -, de hal’ istennek a tobbiek sem annak vegeredmenyeben, igy kvittek vagyunk. (meg mindig jobb, mint mosogatni:-))
A minap rajtautes szeruen megjelent kedves baratom Lev, aki a Germanischer Lloyd (osztalyozo tarsasag) surveyorjakent keresi a betevojet. A “load line certificate” kiallitasahoz szukseges vizsgalatot jott elvegezni. Nem tul bonyolult munka, de nem is teljesen veszelytelen, igy kert egy kiserot maga melle. Onkent es dalolva jelentkeztem a feladatra, mondvan, hogy legalabb majd valami szin koltozik, az amugy szurke hetkoznapokkal teli eletembe. Szinekben nem volt hiany a munka vegere…. Nehany kek folt a konyokom tajekan, piros a torzsemen (horzsolas), meg nehany pup a fejemen. A munka lenyege, hogy a “safety plan” alapjan be kell jarni a hajot, szamba venni, beazonositani es megmerni mindenfele fedelzeti nyilast. Hadd ne menjek itt reszletekbe. Annyit azonban meg kell, hogy emlitsek, hogy azok a franya tank tulfolyok, meg szellozok (vent heads, goose necks) a raktarak kozott kerultek elhelyezesre (ellentetben normalis hajokkal), koreai meretu buvonyilasokkal. Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok egy nagy darab, de az ide erkezesemkori 82-85 kilos tomegevel, valoszinuleg nem lettem volna kepes atszuszakolni magam azokon az atkozottul szuk lukakon, a fogyasom kovetkezteben azonban, minden nagyobb gond nelkul sikerult venni ezeket az akadalyokat.
Kozeleg a hovege. Utalom. Normal esetben ez azt jelenti, hogy mindenki (ertsd mindenki) kulonfele jelentesekkel, leltarakkal stb. bombaz, egeszen addig, mig a kabinomban kb. derekmagassagig jarok papirokban. Altalaban az utolso pillanatig varok, aztan amikor mar nincs mas hatra mint elore, elkezdem oket szortirozni, listazni, boritekolni. Most, hogy postazasra nincs lehetoseg (kiveve a palackposta), a papir munka minimalisra szorult, de tovabbra is van, az altalam leginkabb gyulolt munka……a kaja leltar, meg a velejaro jelentesek keszitese. Mar csak emlek, amikor meg volt szakacsom, pincerem (plusz meg hozzajuk szoktam csapni a harmadik tisztet), akik megcsinaltak ezt helyettem, ill. ha az atlagosnak egy kicsit inteligensebb harmadik tisztet sikerult kifognom, meg be is gepelte, igy nekem nem maradt mas, mint “copy, paste…send”. Most sajnos nem ez a helyzet. Honom ala csaptam az egyetlen “szabad” fulopomet es berongyoltunk a hutokamrakba. A “husosban” az elso 10 percben meg vigeckedett (-17C), aztan ujabb 10 perc elteltevel mikor a takony mar belefagyott az orraba, lattam rajta, hogy nem fogja sokaig birni, hat kikuldtem. Addig a masikkal (kormanyos matroz – most epp segedszakacskent tevekenykedik mellettem, meg a capo mellett) megcsinaltak a “szaraz arut”. A leltar megvan es most epp a jelentessel bibelodnek, ha nem posztot irnek.
Irigykedve olvastam Gyuszi baratom levelet, hogy “Loberenyben” buli volt, valamikor mostanaban. “Hej, aranyos vitezek, dicso leventek”…..ha en is koztetek lehettem volna. (valszeg nagyon berugtam volna)
Itt bekoszontott a szaraz evszak. Esobol ugyan nincs hiany (a rosseb egye meg), de “no alcohol, no women, no cry” :-).
Ennyi tellet tolem mara.
Legyetek jok, ha tudtok…..mindenki vigyazzon magara meg az oveire.
Maradok tisztelettel, mind a vizig szarazon:
Malay
