Elerkezett eletunkbe a varva vart nap. Na nem mindenkinek, de a Caponak igen. Csutortokon veszi a satorfajat es hazarepul “mocorszagba” a csaladjahoz. Mit mondjak banom is meg nem is. Tipikus kepviseloje fajtajanak (szorostalpu), de gyengesegei mellett volt egy eros oldala is, meg pedig a fozes. Nem kell itt semmi kulonosre gondolni, alap kajak voltak, de roppant joizuek. Minap peldaul “kozonakkal” lepett meg bennunket a delutani kavera, melynek a magyar megfeleloje a kuglof lenne azt hiszem. Az, hogy kicsit szenes volt a teteje, senkit nem zavart. Aki valamelyest jartas az Angliusok nyelveben, annak nem arulok el ujat, hogy nekik bizony van olyan sutijuk amit sand cake-nek azaz homok sutinek, ill. mud cake-nek iszap sutinek hivnak. Nyelvujito elodeinkhez hiven ezt a mi sutinket elneveztem szen sutinek (coal cake). Ocsmany kinezete ellenere az ize nem volt rossz, mit mi sem bizonyit jobban, hogy egy morzsa sem maradt belole.
A kenyereim minosege naprol napra javul, amiert kulon koszonet illeti Moha (Safar Andras) nevu kollegamat. Igy mar ketten vagyunk pekek en es a harmadik tisztem.
Osszessegeben nincs rossz eletunk. Stresszt mint olyat, hirbol sem ismerjuk, a hovegi papir munka meg csaknem nulla. Legfobb gondom, hogy milyen munkat talaljak ki a bosunnak, mert o ,ha kell, ha nem minden reggel 5.30-kor kotelessegtudoan megjelenik a hidon.
Az elkovetkezo het a teljes izolacio jegyeben fog telni. A Samsung hajogyar a rendes evi, egy hetes szabadsagra megy. Mindenki. Nagykapu bezar, azt jo napot. Na eddig sem nagyon hianyoztak, majd elleszunk nelkuluk valahogy.
Tervezem, hogy csinalok egy mentocsonak gyakorlatot valamelyik nap es osszekotve a kellemest a hasznossal, rajtautunk az egyik kozelben pecazo halaszhajon, s veszunk toluk egy kis friss halat a “fulopjeimnek”.
Magam nem vagyok halas, de itt az elmult 2 es fel honap alatt annyit ettem, mint az azt megelozo 20 evben osszesen.
