Ma pontosan egy hete, hogy horgonyra alltunk. A napok lassan, de biztosan telnek. Munkabol nincs hiany. Egy hajot uzembe allitani nem kis feladat, hat meg ha ezt csokkentett letszamu legenyseggel kell vegbe vinni. Aki csinalt mar valaha ilyet, az tudja, hogy mirol beszelek (nekem ez mar a harmadik, ugy hogy en tudom). Az elozo szerzodesemkor is ez volt a feladat csak akkor 19 emberrel, a mostani 9 helyett. Igaz, akkor meg az nehezitette a feladatot, hogy mar aktivan hajoztunk es kikotok jottek egymas utan. Leginkabb - es itt most felesegem onagysaga hasonlataval kell, hogy eljek - , egy nagy koltozesre hasonlit a dolog. (Ivan Kuznyecov uj lakasba koltozik)
Ket nappal a kiallasunk elott megkaptuk a ket kontenert amit Nemetoszagbol kuldtek. (megoldodott a vam kerdes, a tulaj hajlando volt kifizetni az illeteket) Hogy nem legyen egyszeru a dolog, aznap meg a kajat is beveteleztuk. Reggel 8-tol este 9-ig hordtuk a cuccokat. Ket negyven labas kontener, tele minden foldi joval. Most ugy kepzeljetek el, hogy a fogpiszkalotol, az agynemuig, konyha felszerelesi targyaktol a ……. minden…. A lista ezer es ezer mindennapi elethez szukseges targyat, eszkozt, berendezest tartalmaz. Probaljatok csak szamba venni, hogy mi kacat van felhalmozva a lakasotokban? Ugye, hogy nem egyszeru?
A fentiek emlitesevel, nem szervezesi zsenialitasom fitogtatasa volt a cel, egyszeruen csak a feladat komplexitasat akartam erzekeltetni. Termeszetesen, nem tudtunk mindent a helyere rakni, mert a vegleges atadas elott meg visszamegyunk a gyarba, ahol majd ujra megszallnak bennunket koreai barataink. Korea nem egy “Romania”, de itt is elofordulhat, hogy egy-egy “fenyesebb” valami megtetszik az egyik munkasnak, aminek hianya kesobb nekunk fog “fajni”, hianyozni. Mondom nem jellemzo, de az ordog nem alszik. Igy csak arra torekedtunk, hogy mindent bezsufoljunk a megfelelo tarolohelyre es felszereljuk az altalunk hasznalt helyisegeket (kabin, konyha, etkezo) a legszuksegesebb eszkozokkel, annak latszatat keltve, hogy itt emberek laknak es nem allatok.
Leszerveztuk az orsegeket is. Nem volt tul nehez. A fedelzeten “negyorazunk”(en adom a negy-nyolcat) , a gephazban pedig hol a capo, hol az elektrikus adja az ejszakai orseget . Leven, hogy csak egy diesel generator megy, nincs sok dolguk. Riasztasok azert akadnak, de tobbnyire csak aprosagok semmisegek. Mar az is felmerult bennunk, hogy csikszemu barataink valami trukkot epithettek be a rocsonkba, mert a jelzesek tobbsege reggel negy es ot kozott jonnek javareszt.
Szakacsunk nem leven (a kormanyos matroz latja el a konyhai teendok nagy reszet), mindannyian fozikezgetunk, ki-ki legjobb tudasa szerint. En mar ketszer foztem. Na, az nem volt semmi. Gulyaslevesnek indult, aztan kondas let belole.
Tortent, hogy elozo este szoltam a matroznak, hogy olvasszon ki masnapra egy kis marha labszarat, meg nemi sertes lapockat. Derekig benne voltam mar a fozesben amikor, realizaltam, hogy a felkockazni kivant marha labszar nem marha, hanem birka. A “tengeresz” angolnak nem sok koze van Shakespeare nyelvehez, (probaljuk, legalabb is a szemelyzettel kommunikalva a legegyszerubb szavakat hasznalni) de meg igy is sikerul nevetseges helyzeteket produkalni. Itt erzekeltetni szeretnem, hogy , hogy is zajlott a fent emlitett beszelgetes:
“Noel tomorrow I’d like to prepare Goulash soup. Please bring some beef – you know muuuuu (marha) and some rofrofrof(sertes). Yes Sir- jott a valasz. Little bit muuuu and rofrofrof.” Na erre fol keszitett nekem elo egy beeee (birka) combot. Kinomban csak serteshust raktam a gulyasba, igy let aztan a napi menu kondas leves. Meglepoen nagy sikere volt, igy varhatoan lesznek meg kalandjaim a konyhaban ……...
Folyt. kov.
Udvozlettel:
Malay
